- Ám aki a média világában lubickol, könnyen megittasulhat a sikertől.

- Akkor megyek majd nyugdíjba, hogyha egy óvodás odaszalad hozzám, és nem hajolok le hozzá, vagy ha egy öreg nénire egyszer nem szakítok öt percet.

- Mégis, önnek, akinek az élete a kirakatban zajlik, valósággal szentnek kell lennie, hiszen ha csak egyszer elbotlik, romba dönt mindent - krisztusi üzenetestül, egyházastul, mindenestül. Érzi ennek a felelősségét?

- Nem. Emlékszem, apám majd rosszul lett, amikor bejelentettem, hogy közösségünknek vettem egy Ikarus buszt. "Mekkora felelősség!" - mondogatta. Azt feleltem neki: "Papa, amikor a Trabantban ketten ültek mögöttem, az nem volt felelősség?" Amikor pedig a lelkipásztori botot a kezembe vettem, azonnal megéreztem, hogy milyen az, amikor a Szentlélek működik az emberen keresztül. A lelkem azóta is tele van hálával az elvégzett munkáért, különösen most, hogy az életem vége felé közeledem.

- Az azért csak odébb van így, a hatvanon még épp innen.

- Ki tudja; mindenesetre a második félidő huszadik percében járok, és négy egy ide.

 

Forrás: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0707/16197

Fotó: Index

 

 

Lipp László (1948-2009)

 

 

 

 

Szerző: SzemlélŐ FőszerkesztŐ  2009.08.25. 13:27 Szólj hozzá!

Címkék: index interjú halál egyház heti válasz lászló atya

A bejegyzés trackback címe:

https://szemlelo.blog.hu/api/trackback/id/tr851337143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása